Egy hideg februári délelőttön érkezett. A száját dacosan összehúzta, de végül mégis odatelepedett a kandalló mellé, Azt mondta, nem ér rá sokáig, fontos dolga van. Azután a gyerekek teával kínálták, ő pedig maradt. Még mesélni is kezdett.
Így tudtuk meg, hogy Pitypang egy különleges tündér. Neki kell elhoznia a szelet az akkorihoz hasonló, téli végi napokon.
Úgy mondják, a tündérek gyorsabban szállnak, mint a gondolat. Csakhogy, akárhogy is néztük, ennek a tündérnek nem volt szárnya, még egy egészen kicsi sem.
-Szárnyak? Kinek kellenek szárnyak? Hiszen én a szélnek parancsolok! Oda visz engem, ahová csak szeretném - mondta nevetve, mintha ez olyan magától értetődő lenne.
Pedig egész Tündérerdőben egyedül ő képes rá. Réges-régen tanulta egy vándortól, aki az erdőbe tévedt. De ez már egy másik történet....
Kérdeztük volna még sok mindenről, de mire visszaértünk a tálca süteménnyel, ő már rég messze járt. Csak a résnyire nyitott terasz ajtó felől érkező hideg fuvallat maradt utána, és egy-egy apró zsákocska tündérpor, a gyerekeknek.
Pitypang tündér az eddigi legnagyobb baba amit készítettem, -50 cm magas- mégis olyan, mint egy törékeny virágszál. Karjai és lábai hosszúak, vékonyak, körülbelül egy 7-8 éves kislány arányainak megfelelőek. A haj elkészítéséhez most egy új módszert próbáltam ki, a gyapjúfonalat ezúttal filc alapra rögzítettem. Ruhája pamutból, lenből, selyemből, valamint gyapjúfonalból készült, a cipőjét pedig filcből varrtam. Teste ÖKOTEX pamut, gyapjúval tömve, arcvonásait tűnemezeléssel alakítottam ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése