Akit a szél hozott

Egy hideg februári délelőttön érkezett. A száját dacosan összehúzta, de végül mégis odatelepedett a kandalló mellé, Azt mondta, nem ér rá sokáig, fontos dolga van. Azután a gyerekek teával kínálták, ő pedig maradt. Még mesélni is kezdett. 

Így tudtuk meg, hogy Pitypang egy különleges tündér. Neki kell elhoznia a szelet az akkorihoz hasonló,  téli végi napokon.

Úgy mondják, a tündérek gyorsabban szállnak, mint a gondolat. Csakhogy, akárhogy is néztük, ennek a tündérnek nem volt szárnya, még egy egészen kicsi sem.

-Szárnyak? Kinek kellenek szárnyak? Hiszen én a szélnek parancsolok! Oda visz engem, ahová csak szeretném - mondta nevetve, mintha ez olyan magától értetődő lenne.

 Pedig egész Tündérerdőben egyedül ő képes rá. Réges-régen tanulta egy vándortól, aki az erdőbe tévedt. De ez már egy másik történet....

Kérdeztük volna még sok mindenről, de mire visszaértünk a tálca süteménnyel, ő már rég messze járt.  Csak a résnyire nyitott terasz ajtó felől érkező hideg fuvallat maradt utána, és egy-egy apró zsákocska tündérpor, a gyerekeknek.

Pitypang tündér az eddigi legnagyobb baba amit készítettem, -50 cm magas- mégis olyan, mint egy törékeny virágszál. Karjai és lábai hosszúak, vékonyak, körülbelül egy 7-8 éves kislány arányainak megfelelőek. A haj elkészítéséhez most egy új módszert próbáltam ki, a gyapjúfonalat ezúttal filc alapra rögzítettem. Ruhája pamutból, lenből, selyemből, valamint gyapjúfonalból készült, a cipőjét pedig filcből varrtam. Teste ÖKOTEX pamut, gyapjúval tömve, arcvonásait tűnemezeléssel alakítottam ki.

Pitypang ruhatára

Lassan elkészül Pitypang, akiről az előző bejegyzésben meséltem. Végre sikerült kikísérleteznem a testarányokat, végre olyan lett, amilyennek megálmodtam....

De ma csak a ruháit jöttem megmutatni. Még néhány apró részlet hiányzik, ő pedig azt mondta, szó sem lehet arról, hogy fél cipőben mutatkozzon :)
Ebben a hidegben elkel a sok réteg, így a ruhája alá alsószoknyát és egy buggyos kis nadrágot is kapott.

Hogy meg ne fázzon, sálat, horgolt kesztyűt és sapkát is visel. Jó meleg kardigánt kötöttem neki, és már alig várja, hogy az apró fűzős bakancsnak elkészüljön a párja, hogy kimehessen végre a gyerekekkel játszani.

A kardigán gyapjú fonalból készült, egyetlen apró, masnis gombbal záródik. A kötésmintáért köszönet a Wooly roo dolls házigazdájának, aki ezt a  szuper mintát teljesen ingyen közzétette. Eredetileg más méretű babára való, de kicsit átalakítottam (hosszabb lett és A vonalú), így már illett Pitypangra is.

Az szürke alsószoknya anyaga len, a derekát és az alját horgolt mohair szegély díszíti.

Végül egy virágos kép, hátha megérkezik előbb-utóbb az igazi  tavasz :) Már nagyon hiányzik! És Nektek?

Lány az erdőből

Éreztétek már valaha, hogy legjobb volna egy világtól elzárt, erdei kunyhóban éldegélni, ahová nem ér el a sterssz, a rohanás és ahol a legnagyobb békében tölthetitek a mindennapjaitokat?

Nagyon szeretem a helyet, ahol lakunk, csendes utca a falu szélén, erdővel körülvéve, de nincs túl messze központtól sem. Itt minden reggel öröm felkelni, olyan, mintha folyton nyaralna az ember :)

Ugyanakkor jó néha kiszakadni a hétköznapokból, új tájakat látni. Múlt héten volt alkalmam a családommal, az otthontól mesze pihenni pár napot. Ezalatt született meg bennem az elhatározás, hogy végre megvalósítom régóta dédelgetett ötletemet.

Egy olyan babát szeretnék készíteni, ami a ötvözi a két kedvenc babatípsuomat. A fejét waldorf-módszerrel készítem, de tűnemezeléssel adok neki karaktert. Azt szeretném, ha a teste hasonlítana a Tilda babákéhoz, de kicsit gyermekibb arányokkal.

Ahogyan születtek a vázlatok, egyre inkább biztos voltam benne, hogy Pitypang -az új jövevény- egy "mori girl", vagyis egy erdei lány lesz, már ami a ruháit illeti.

 Ez egy japán divatirányzat, tulajdonképpen inkább egy életstílus, amit én magam is nagyon kedvelek. Szeretem Natalie blogját, ahol nagyon jó leírás olvasható erről a stílusról, és sok minden másról is!

Azon ritka babák egyike ő, ahol a fejjel készültem el először. A teste -immár sokadik nekifutásra- sehogy sem sikerül pont olyannak, amilyennek elképzeltem....de nem adom fel, előbb-utóbb úgyis menni fog ez is :)  

Az erdő doktorai

Ezek az apróságok fadoktorok. Hátul az erdőben találtam őket, tegnap délután. Éppen nagy munkában voltak, sorra ellenőrizték az összes fát, bokrot. Végigkopogtattak minden fatörzset, alaposan átnézték az ágakat, kitakarították az üresen álló faodvakat.

Alig látszottak ki az avar alól.....bizonyára nagyon fázhattak már, mert nem ellenkeztek, mikor behívtuk őket a házba.
Odabent aztán jót bújócskáztak a lányokkal, megvacsoráztak, és szó nélkül bevackolták magukat egy-egy üresen álló babaágyba.
 Másnap reggel továbbindultak, hogy a szomszédos erdő se maradjon gondoskodás nélkül, mire beköszönt a tavasz.

Két aprócska waldorf jellegű baba, újrahasznosított alapanyagokból, gyapjúval töltve, állatjelmezbe bújtatva. Mindössze 25 cm magasak, hajuk fésült mohair fonalból készlült, horgolt alapra. Egyikük teste kötött gyapjú, másikuké puha pamutjersey. 

Kísérletezem....

Kísérletezem a különböző formákkal,alapanyagokkal, technikákkal. Ezúttal két babácska is készül, nagyon egyszerű szabásmintát rajzoltam nekik, mert egyelőre a fej kialakítását szeretném gyakorolni.
Az arcvonásokat tűnemezeléssel alakítottam ki, a hajukat pedig próbáltam minél puhábbra készíteni.
Tényleg egyszerű elkészíteni őket, ezért azon gondolkozom, hogy készítek majd egy lépésről-lépésre útmutatót a vállalkozó kedvűeknek :)
Következő alkalommal bemutatom Nektek a két kis bajkeverőt!

Hosszú lábú Áfonya

Egész idő alatt szóval tartott. Tulajdonképpen inkább utasítgatott:

- Mi az ott? Abból készítsd a hajam!

- Biztos?

- Biztos.

- Jó hosszúra csináld ám a lábaim!

- Zokni? Az ki van zárva. Szeretnék inkább egy jó meleg csizmát!

- Ez a szín nem áll jól, másikat válassz!

Aztán hirtelen elhallgatott.

Gondterhelt arccal fordult hozzám, és azt mondta:

- De hiszen nekem nincs szívem!

- Ne aggódj- nyugtattam meg őt- úgy tervezem, hogy adok egy darabot a sajátomból.

- Hát jó….- mondta halkan, és elfordult.

Azt hittem, valami baj van. Felpillantottam, akkor láttam meg, hogy végre mosolyog.

Így született meg Áfonya, a nyakigláb erdei manó, aki azóta lányozóim fő cinkostársa, ha sütiket kell elcsenni a kamrából :)

Áfonya 30 cm magas manócska.  Szabásmintáját saját terveim alapján rajzoltam meg. ÖKOTEX pamutból varrtam, amit puha gyapjúval tömtem ki. Ruháit újrahasznosított anyagokból alkottam meg, cipőcskéi filcből készültek. Haját horgolt alapra szálanként csomóztam.

Újra dolgozom

Az elmúlt napok lázas munkával teltek. Folyamatosan motoszkált a fejemben egy ötlet, amit lassan sikerül formába öntenem.

Ezúttal saját szabásmintát rajzoltam, így csak a sokadik vázlatot tartottam érdemesnek a kipróbálásra. Végül nem bántam meg a választásom, bár nem lett tökéletesen olyan, amilyennek megálmodtam, de sokat tanultam a készítése közben.

Az első két baba titokban készült, ezt a mostanit pedig a gyermekeim szeme láttára alkottam meg. Leírhatatlan élmény volt látni az örömöt a szemükben, ahogy a baba formálódott, hallgatni a nagyobbik lányom ötleteit, és a kisebbik boldog kacagását, ha éppen ő volt a soros az új baba szeretgetésében.

Felmerült bennem az ötlet, hogy próbáljuk meg ajándékba készíteni a babát, de egyértelmű volt, hogy ez a játék nem fogja elhagyni a házat :) Következő alkalommal teljesen megismerhetitek őt, addig is minden jót kívánok Nektek!